Unity a Maverick Meerkatben
A hamarosan megjelenő Ubuntu 10.10 legizgalmasabb újdonsága egyértelműen az elsősorban netbookokra szánt új felhasználói felület, a Unity. A Mogorva Mormota a bejelentése óta többször is foglalkozott a projekttel, és folyamatosan nyomon követte a fejlődését. Szeptember 16-án volt a Maverick Meerkat Final Freeze, vagyis az a pillanat, ami után már csak a megjelenés szempontjából kritikus javítások kerülhetnek be a fejlesztés alatt álló kiadásba. Itt az ideje tehát, hogy ismét kipróbáljuk a Unity felületet, hiszen az esetleges hibákat leszámítva ez már megfelel annak, amire az Ubuntu 10.10 Netbook Editionben számíthatunk majd.
A felület első ránézésre nem sokban tér el attól, amit a Unity első publikus kiadásában láthattunk, jobban megnézve azonban jelentős különbségeket vehetünk észre: a felső panelről eltűnt a keresőmező, a bal oldali indítópanelen a rácsos mintát egyszerű, fémes hatású alap váltotta. Ha több ikonunk van, mint amennyi az indítómenüben elfér egymás alatt, az ikonok egy részét automatikusan elbillenti térben, ahogy azt a júniusban megjelent cikkhez tartozó videóban már láthatták az oldal olvasói. Szintén ebben a videóban tűnt fel először az alkalmazások billentyűkombinációkkal történő gyorsindításának lehetősége: ha lenyomva tartjuk a Super (a legtöbb gépen Windows logóval ellátott) billentyűt, az ikonok mellett kis számok jelennek meg. Az alkalmazásokat a Super és a megfelelő számbillentyű egyszerre történő lenyomásával indíthatjuk el. Az akkor még csak videón látható funkció azóta bekerült a Maverick Meerkatbe.
A panelen négy új ikont is feledezhetnek a figyelmes szemlélők: a munkaterület-váltót, a fájlböngészőt, az alkalmazásindítót és a kukát. A munkaterület-váltóra kattintva felülről láthatjuk a munkaasztalokat, rajtuk a futó alkalmazásokkal: ezeket egyszerűen az egérrel rendezhetjük át igény szerint. A munkaterületek számát a gconf-editor segítségével módosíthatjuk, az apps/metacity/general/num_workspaces érték megadásával. A fájlböngésző a Zeitgeistra támaszkodik, így a fájlokat típusonként és a használat ideje szerint láthatjuk rendezve. Jelen pillanatban ez a fájlböngésző még nem tudja teljes egészében kiváltani a Nautilust, vagyis ez utóbbit is érdemes lehet rögzíteni az indítópanelen. Az alkalmazásindítóban a programok felhasználási területük szerint vannak csoportosítva, előgépeléssel szűkíthetünk a találatok között.
A felső panelen láthatunk egy kis Ubuntu logót is, amire kattintva egy nyolc pontból álló menüt érhetünk el, a netbook tulajdonosok számára talán legfontosabb nyolc felhasználási területtel: web, zene, fotók és videók, játékok, levelezés és csevegés, iroda, fájlok és mappák, alkalmazások telepítése. Bekerült a globális menü is, vagyis az alkalmazások menüje (Fájl, Szerkesztés, stb.) a felső panelre költözött, sőt, ha teljes képernyősre nagyítunk egy ablakot, az ablakkezelő gombok szintén beolvadnak a felső panelbe. Így sokkal hatékonyabban használja ki a vertikális felületet a rendszer, ami különösen kritikus egy 1024×600-as felbontású képernyővel rendelkező netbook esetében.
A Unity egy rendkívül ígéretes projekt, ahol a netbookok talán csak az első lépcsőfokot jelentik: némi módosítással remekül megállhatja a helyét asztali gépeken is, a multi-touch támogatásnak köszönhetően pedig a későbbiekben akár táblagépek felhasználói felülete is lehet. Jelen pillanatban persze még bizonyos részei kiforratlanok, de ne felejtsük el, hogy egy új felhasználói felület legelső kiadásáról van szó. A Canonical Unity felülettel kapcsolatos hosszabb távú terveiről egyelőre csak kevés információ áll rendelkezésünkre, így nem tudjuk, pontosan milyen szerepet szánnak neki a jövőben. A Unity jelen pillanatban kiváló alapot jelent, rengeteg potenciális lehetőséggel: hogy ezt a jövőben mennyire használja ki az Ubuntu, az elsősorban stratégiai döntés kérdése.
