Lubuntu 10.04
A napokban jelent meg az Ubuntu legújabb kiadása, a Lucid Lynx. Nem csak az Ubuntu premierje volt április 29-én, sok más változat is megjelent aznap: így a KDE például az asztali környezetre épülő Kubuntu, a netbookokra szánt Ubuntu Netbook Edition, az XFCE asztali környezetre épülő Xubuntu, az otthoni médiacenterekre szabott MythUbuntu vagy a kiszolgálókra szánt Ubuntu Server. A korábbi hírektől eltérően azonban az LXDE asztali környezetre épülő Lubuntu most még nem csatlakozott az Ubuntu családhoz. Ez egyébként az OMG!UBUNTU! olvasóit valószínűleg nem érte váratlanul, hiszen a népszerű angol nyelvű blog már április 8-án beszámolt róla, hogy most még nem lesz hivatalosan is elismert változat a Lubuntu. Ez persze nem jelenti azt, hogy még fél évet kell várnunk, ha használni szeretnénk ezt a kis erőforrásigényű rendszert: nem hivatalos változatként ugyanis hamarosan elérhető lesz a disztribúció. A gyakorlatban ez pedig mindössze annyit jelent, hogy bizonyos csomagok PPA tárolóból érkeznek majd.
Május elsején jelent meg a Lubuntu utolsó tesztverziója: ez azt jelenti, hogy ha ebben már nem találnak több hibát, akkor ez lesz a végleges kiadás. Gyakran ezt szokták Release Candidate-nek nevezni a szabad szoftveres gyakorlatban. Érdemes talán itt megemlíteni, hogy Ubuntu esetében a Release Candidate jelentése ettől némiképp eltér: ott ugyanis azt jelzi, hogy a rendszer már meglehetősen stabil, nagy valószínűséggel nem lesznek kellemetlen meglepetést okozó frissítések, és jól kell működnie – javítások azonban még nagy számban érkeznek a stabil kiadás megjelenéséig hátralévő napokban. A Mogorva Mormota eddig két alkalommal foglalkozott a Lubuntuval: először 2009 szeptemberében egy általános bemutatás keretében, majd 2010 januárjában az akkor legfrissebb, Lubuntu 10.04 Alpha 2 kiadás megjelenésekor. Ezekben az írásokban már nagyon sok alapvető információ elhangzott a rendszerrel kapcsolatban, így ha valaki még korábban nem hallott erről a rendszerről, annak érdemes lehet azokat is elolvasnia.
A Lubuntu 10.04 Live CD-jét elindítva rögtön egy kellemes meglepetéssel találkozunk: a rendszer ugyanúgy a Plymouth technológiát használja a rendszerindulási folyamat jelzésére, mint az Ubuntu, és maga a grafika is igényesen lett elkészítve, így kifejezetten szép látvány fogad minket a gép bekapcsolásakor. A rendszer természetesen villámgyors, már egy Live CD-ről futtatva is jól használható egy átlagos notebookról (1,6 GHz Core Duo, 1 GB RAM). Persze ez nem kell meglepetést okozzon, hiszen egy olyan rendszerről beszélünk, amit kifejezetten gyengébb gépekre szántak, és arra törekedtek, hogy már 256 MB memóriával (vagy akár még kevesebbel) is jól használható legyen. Bár ilyen régi, gyengébb gép nem áll rendelkezésemre, de a felhasználói visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy ez sikerült is fejlesztőknek. A Lubuntu kifejezetten takarékosan bánik az erőforrásokkal, ebből azonban első ránézésre szerencsére nem sok látszik: a rendszer kifejezetten kellemes megjelenésű, szolíd, de stílusos háttérképpel, szép ikonokkal és jól összeállított színekkel. Persze ezek a tényezők nem függnek közvetlenül össze az erőforrásigénnyel, mégis nagyban befolyásolják a rendszerről kialakult képet. Az ablakkezelő ikonok a jobb oldalon vannak, de ezt pillanatok alatt átpakolhatjuk az Ubuntu 10.04 LTS mintájára a bal oldalra, ha ez kényelmesebb a számunkra: ehhez csak annyit kell tennünk, hogy az OpenBox Configuration Managerben az Appearance fül alatt a Button Order mezőbe azt írjuk, hogy CIML (Close, Iconify, Maximize, Label).
A legérdekesebb újdonság a korábban bemutatott alpha 2 kiadáshoz képest, hogy a Lubuntu alapértelmezett böngészője a Chromium lett: ez jó döntésnek tűnik, hiszen a böngésző rendkívül gyors és kényelmesen használható. Nem kizárt, hogy ez csak a kezdet, és idővel más disztribúciók is követik a Lubuntu példáját, hiszen a Google Chrome és Chromium páros népszerűsége meredeken növekszik. Ez a Mogorva Mormota látogatási statisztikáin is látszik: áprilisban a látogatók 52%-a használt Mozilla Firefoxot, 18%-a pedig Chrome-ot vagy Chromiumot. Az alapértelmezett levelezőkliens a kis erőforrásigényű Sylpheed, míg csevegésre a Pidgint használhatjuk. Ez szintén logikus választás, hiszen a Sylpheed gyors, de megfelelő tudású alkalmazás, míg a Pidgin sokkal kevésbé függ a GNOME-specifikus technológiáktól, mint az Empathy, így egyszerűbben integrálható más Gtk+ eszközkészleten alapuló asztali környezetekbe. Ezeken kívül az Internet kategóriában megtalálható még a Transmission torrentkezelő, az XChat IRC kliens, valamint a pyNeighborhood, amivel a samba hálózatokat érhetjük el.
Az OpenOffice.org irodai programcsomag helyét az Abiword és Gnumeric páros vette át, ahogy azt már más kis erőforrásigényű disztribúcióknál is megszokhattuk. Ezek a legtöbb esetben bőven elegendőek, és jóval szerényebb erőforrásokkal is beérik, mint az OpenOffice.org részét képező megfelelőik. A multimédiás felhasználást az Aqualung zenelejátszó, a Cheese webkamerakezelő, a GNOME MPlayer médialejátszó és az XFCE asztali környezetből érkező Xfburn szolgálja. Ezek közül az Aqualung az, ami kicsit kilóg a környezetből a meglehetősen fapados külsejével, a feladatát azonban ez is jól ellátja. Szkennelésre az Ubuntuból is ismerős Simple Scan szolgál, egyszerűbb grafikai munkákra pedig az mtPaint-et használhatuk. Ezeken túl természetesen a szokásos eszközöket is megtaláljuk, mint a grafikus terminál emulátort, a Leafpad szövegszerkesztőt vagy a képnézegetőt. Vagyis a Lubuntuban alaptelepítésben elérhető minden olyan fontos alkalmazás, amire tipikusan szüksége van a felhasználóknak. Persze ezt utólag mi magunk is kiegészíthetjük, így például jó választás lehet a Pino mikroblog kliens erre a rendszerre.
A Lubuntu egy egyszerű, kis hardverigényű rendszer, ami kifejezetten jó választás lehet egy öreg gépre: ez lehet bármi, amiben 512 MB-nál kevesebb memória van, hiszen tipikusan ez a szűk keresztmetszet a mai modern operációs rendszereknél. Persze nem a Lubuntu az egyetlen kis hardverigényű GNU/Linux disztribúció, azonban az mindenképpen mellette szól, hogy így nem kell lemondanunk arról a kiterjedt ökoszisztémáról, amit az Ubuntu kínál, így például a széles csomagválasztékról vagy a PPA tárolókról. Ennek köszönhetően egy mai szemmel nézve már elavultnak tekinthető számítógép is használható marad, minimális kompromisszumokkal: csodát ugyanis a Lubuntu sem tud tenni, de a rendelkezésünkre álló szűkös erőforrásokat hatékonyan ki tudjuk vele használni. Ennél többet pedig nem is várhatunk egy fénykorán túl lévő géptől.
