Ubuntu 4.10 Warty Warthog
A Debian az egyik legnagyszerűbb GNU/Linux disztribúció, amely óriási önkéntes fejlesztői bázissal büszkélkedhet. Mindezt pedig úgy érte ez a kiváló operációs rendszer, hogy megőrizte függetlenségét, és közösségi disztribúcióként nem függ egyetlen vállalattól vagy befektetői körtől sem a jövőbeni a sorsa. A Debian hírnevét és népszerűségét a felhasználók körében olyan adottságainak köszönheti, mint az óriási csomagválaszték, vagy a gyors és rugalmas apt csomagkezelés. A disztribúció megbízhatósága és kiforrottsága legendás, ami pedig a kiadási mechanizmusával is magyarázható: nincsenek kötött határidők, egy kiadás akkor jelenik meg, amikor kész lesz. Ugyanakkor ennek a metódusnak a hátránya, hogy egy-egy stabil kiadás megjelenése között meglehetősen hosszú idő tud eltelni. Bár a felhasználóknak lehetőségük van arra, hogy a testing ágat használva frissebb csomagokhoz jussanak, ez azonban nem tekinthető kiforrott, összecsiszolt kiadásnak, így okozhat meglepetéseket. Ezt hivatott kiküszöbölni egy nemrégiben bejelentett új GNU/Linux disztribúció, az Ubuntu, aminek az első stabil kiadása 2004. október 20-án jelent meg.
Az Ubuntu a Debian fejlesztői ágán alapul, és a tervek szerint fél évenként jelentkezik majd új kiadással, egy kiadáshoz pedig 18 hónapig biztosítanak biztonsági támogatást a fejlesztők. Míg a Debian egy független, közösségi disztribúció, addig az Ubuntu fejlesztését egy vállalat, a Canonical finanszírozza. A Canonical alapítója és tulajdonosa Mark Shuttleworth, dél-afrikai származású üzletember. Érdekes tény, hogy Mark volt a világ második űrturistája, és az első afrikai, aki eljutott a világűrbe. Ez a magyarázat a disztribúció első hallásra talán kicsit szokatlan nevére is: az Ubuntu egy afrikaszerte ismert kifejezés, aminek a jelentése nagyjából olyasmi, mint “Emberséggel mások felé”. Az Ubuntu első kiadása a 4.10-es verziószámot kapta, ami elsőre talán kicsit furcsának tűnhet, a magyarázat azonban egyszerű: a 4-es jelenti a kiadás évét (2004), míg a második tag a megjelenés hónapjára utal (10. hó, vagyis okóber). Ebből következik, hogy a fél éves kiadási ciklusokat tartva a következő a 2005 áprilisában megjelenő 5.04-es lesz, míg öt év múlva, 2009-ben a 9.10-es kiadásra számíthatunk. A verziószám mellett fejlesztői kódnevet is kapott a kiadás: ez pedig a “Warty Warthog”, vagyis a rücskös varacskosdisznó. Meglehetősen önirónikus név egy első kiadásnak, de ez senkit ne riasszon el attól, hogy szemügyre vegye ezt az izgalmas, új disztribúciót.
Az Ubuntu szabadon letölthető a disztribúció letöltési oldaláról. Itt az x86-os változat mellett találhatunk PowerPC-alapú gépekre (például G4-es és G5-ös Macintosh), valamint AMD64 architektúrára szabott változatot is. Ugyanitt találhatunk live CD-s verziót is, ha csak ki szeretnénk próbálni a rendszert. Az Ubuntu sok tekintetben örökölte a Debian felépítését, például annak csomagformátumát és csomagkezelőjét (vagyis itt is .deb kiterjesztéssel találkozhatunk), és sok más elemét. Az alap telepítőkészlet egyetlen CD-n foglal helyet, és mindazon fontos alkalmazásokat tartalmazza, amire egy desktop rendszer esetében a legtöbb felhasználónak szüksége van. Maga a telepítés szövegesen zajlik, de nem különösebben bonyolult: lépésről lépésre haladva nagyjából fél óra alatt kényelmesen letudhatjuk a telepítést, és ennek nagy részét is az adatok másolása teszi ki. Már a telepítés alatt egy érdekes információval gazdagodhatunk, ami a Debianhoz szokottakat is meglepheti: az Ubuntu ugyanis nem használ root felhasználót. Helyette a telepítésnél létrehozott felhasználóval tudjuk a rendszert adminisztrálni, a sudo parancsot, és a saját jelszavunkat használva. Vagyis, ha mondjuk a csomagadatbázist szeretnék frissíteni, azt a sudo apt-get update segítségével tehetjük meg, az SSH kiszolgálót a sudo apt-get install ssh utasítás kiadásával telepíthetjük, ha pedig le akarjuk állítani a szolgáltatást, akkor azt kell begépelnünk a konzolba, hogy sudo /etc/init.d/ssh stop. Ez elsőre talán kicsit szokatlan lehet, ha eddig root hozzáférést használtunk erre, de a gyakorlatban remekül működik.
Miután telepítettük a rendszert, és sikeresen elindítottunk az új Ubuntunkat, elénk tárul a munkaasztal. Az Ubuntu 4.10 a GNOME asztali környezet 2.8-as verzióját szállítja, saját témával: az uralkodó szín a barna, ami nem túl gyakori a különböző operációs rendszerek között, de épp ez kölcsönöz egyedi hangulatot a rendszernek, és kifejezetten barátságos, nyugtató hatást kelt. A felület rendkívül letisztult, és ami első látásra talán kicsit szokatlan lehet, hogy a munkaasztalon egyetlen ikont sem láthatunk. A mappákat a fenti, Computer menüből érhetjük el, míg a kuka leköltözött a jobb-alsó sarokba, a munkaasztal-váltó mellé. Az alkalmazásokat a felső panelről indíthatjuk, ugyaninnen érhetjük el gyorsan a legfontosabb mappákat és beállítási lehetőségeket, valamint itt kaptak helyet a különféle értesítések, a hangerőszabályzó és az óra is. Az alsó panelen látjuk az éppen futó alkalmazásokat, és mint az az előbb leírtakból is kiderült, itt váltogathatunk az asztalaink között, és innen érhetjük el a szemetest. A munkaasztalok között a billentyűzet segítségével is válthatunk, a CTRL és ALT gomb, valamint a jobbra vagy balra mutató nyíl egyidejű lenyomásával, a CTRL+ALT+SHIFT és a nyíl gombok kombinációjával pedig a kijelölt ablakot mozgathatjuk a munkaasztalok között. Természetesen arra is lehetőségünk van, hogy kedvünk és igényeink szerint átrendezzük a paneleket, vagy újabb apletteket tegyünk ki: így például adhatunk hozzá időjárásjelentést, rendszerfigyelőt, hálózatfigyelőt, vagy akár mini parancssort is.
Az alapértelmezett alkalmazások között megtalálhatjuk mindazt, amire egy tipikus felhasználónak szüksége lehet: szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre, prezentációk készítésére ott az OpenOffice.org irodai programcsomag 1.1.2-es kiadása, csevegésre a különféle hálózatokat (Jabber, ICQ, MSN, stb.) kiválóan kezelő, multiprotokollos kliens, a Gaim, míg grafikai munkára a Gimp 2.0 képmanipuláló program. Ha csak egyszerűbb műveleteket akarunk végezni a képekkel (például forgatás, vagy más formátumra történő konvertálás), akkor azt a szintén alaptelepítés részét képező gThumb segítségével is megtehetjük. Levelezésre az Evolution munkacsoport alkalmazást használhatjuk, az alapértelmezett böngésző pedig a Mozilla Alapítvány új fejlesztése, a Firefox 0.9-es kiadása. A Firefox a Mozilla Suite (még korábban Netscape Communicator) forráskódján alapul, de a fejlesztők azt megszabadították a felesleges sallangoktól, és jelentősen optimalizálták, így az új böngésző lényegesen gyorsabb lett, mint elődje. Ezt mi magunk is megtapasztalhatjuk: rákattintva a Firefox ikonjára szinte azonnal elindul, és villámgyorsan működik. A multimédia területén szintén széles a választék: filmek nézésére a Totem médialejátszót, zenehallgatásra a zenéinkből adatbázist képző, így a keresést és válogatást nagyban megkönnyítő Rhythmboxot használhatjuk, míg a CD lemezeink digitalizálására a Sound Juicer elnevezésű program szolgál, ami a nyílt Ogg Vorbis szabvány szerint rögzít alapértelmezetten, de lehetőségünk van FLAC, Wave és (a megfelelő csomag telepítése után) a népszerű MP3 formátum használatára is. A komoly alkalmazásokon túl pedig az alaptelepítésben rögtön találhatunk 17 egyszerűbb játékot is, amikkel az unalmas perceinket üthetjük el.
Az alkalmazások telepítésére, eltávolítása, valamint a csomagok frissítésére használhatjuk a Debianból már sokak számára valószínűleg ismerős, konzolos megoldásokat (apt-get, apt-cache, stb.), de mindezt megoldhatjuk grafikus felületen is. Az alaptelepítés része ugyanis a Synaptic elnevezésű, grafikus csomagkezelő alkalmazás, aminek segítségével egyszerűen, kattintgatva végezhetjük el a fenti műveleteket. A Synaptic erejét jól mutatja, hogy a tükörszerverek ki- és bekapcsolását is elintézhetjük innen, sőt, akár az általunk preferált tárolót is megadhatjuk itt. Én azt javaslom az Ubuntu 4.10-et kipróbálóknak, hogy itt írják át a tárolókat az alapértelmezett archive.ubuntu.com-ról old-releases.ubuntu.com-ra, hiszen a gyakorlatban ezek jelenleg lényegesen jobban működnek innen. Az Ubuntu alaptelepítésben, az Egyesült Államokban uralkodó szoftverszabadalmi szabályozás miatt nem tartalmazza a bizonyos formátumok lejátszásához szükséges csomagokat. Szerencsére nekünk emiatt nem kell aggódunk itt, az Európai Unióban, így miután az összes tárolót engedélyeztük, és frissítettük a csomagadatbázist, egyszerűen a gstreamer0.8-plugins csomag telepítésével, egyetlen lépésben letudhatjuk ezt a dolgot, és innentől kezdve nyugodtan hallgathatjuk például az MP3 formátumban tárolt zenei albumainkat. Ugyanilyen egyszerűen telepíthetünk bármi mást, amit szeretnénk, így például elérhetjük a Blender nevű 3D-s renderelő alkalmazást, vagy a Battle for Wesnoth elnevezésű, körökre osztott stratégiai játékprogramot.
Az Ubuntu egy rendkívül ígéretes disztribúció, aminek már az első, 4.10-es verziószámot viselő kiadása is remekül használható. Az alaptelepítésben megtalálható alkalmazások nagyon jól lettek összeválogatva, így a legtipikusabb felhasználói igényeket azonnal ki tudja elégíteni a rendszer. Ha pedig ennél többre vágyunk, akkor a Debian gyökereknek köszönhetően a tárolókban máris gigantikus mennyiségű csomagból (a Synpatic információi szerint egészen pontosan 13808 darab) válogathatunk. Az új alkalmazások telepítése pedig, a Synapticnak köszönhetően, még egy kezdő Linuxos számára sem okozhat különösebb gondot. Egy új disztribúciónál gyakran felmerül az a kérdés, hogy mennyire biztos a jövője. Nos, az Ubuntu mögött egy tőkeerős, elkötelezett vállalkozás áll, amely fizetett fejlesztőket alkalmaz, így nem kell attól tartanunk, hogy egyik napról a másikra csak úgy eltűnik a semmiben. A rendszer alapjául pedig az a Debian szolgál, ami szinte a kezdetektől fogva, 1993 óta létezik, és így az egyik legbiztosabb pont a Linux világában. Az Ubuntunak minden esélye megvan tehát arra, hogy az elkövetkező öt évben meghatározó GNU/Linux disztribúcióvá váljon.
Címkék: warty