Ubuntu ünnep
Pár nap múlva jelenik meg az Ubuntu legújabb, 9.04-es kiadása, vagyis a Jaunty Jackalope. Ezzel ismét elérkezünk egy fél éves kiadási ciklus végére. Hosszú utat tett meg a disztribúció azóta, hogy 2004 októberében megjelent az első kiadás, a Warty Warthog kódnevű Ubuntu 4.10. Az alig négy és fél éves disztribúció mára rendkívüli népszerűségre tett szert, Magyarországon pedig különösen közkedvelt, amit az is jól mutat, hogy hamarosan tízezer regisztrált felhasználója lesz a jelenlegi formájában alig két éves ubuntu.hu oldalnak.
Persze azt nem lehet mondani, hogy az Ubuntu a semmiből érte volna el sikereit, hiszen alapként ott volt a jól bevált, és ekkor már 11 éves múltra visszatekintő Debian, vagyis az a szikla, amire az Ubuntu mai napig építkezik. Hazánkban pedig a Debian mindig is kedvelt disztribúciónak számított, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy ilyen hamar sikeressé váljon. Mégis mindaz, amit ma a világban és Magyarországon az Ubuntu jelent, elképzelhetetlen lenne a mögötte álló közösség nélkül.
Az Ubuntu kezdetektől fogva tudatosan épített a közösségre: nem csak a fejlesztés, hanem a terjesztés tekintetében is. Ennek pedig egyik szimbolikus eleme a ShipIt szolgáltatás, vagyis az ingyenes CD-k, amelyeket bárki megrendelhet a Canonicaltól, és még postaköltséget sem kell fizetnie érte. A lényeg pedig itt nem is maga a színes papírtokba csúsztatott korong, hanem az az egyszerű kis üzenet, ami minden CD-n megtalálható: “Pass it on!” – vagyis “Add tovább!”.
Az Ubuntu, akár csak maga a szabad szoftver, mindig is az együttműködésről és a megosztásról szólt. Bár a disztribúció mögött egy profitérdekelt vállalkozás, a Canonical áll, az Ubuntut a közösség mégis mindig magáénak, saját ügyének érezhette. Ezért van az, hogy az új kiadás, a Jaunty Jackalope megjelenését több mint 80 helyszínen ünneplik majd világszerte.
Mark Shuttleworth álma valósággá vált: létrejött egy olyan közösség, ami messze többet jelent egy operációs rendszer felhasználói táboránál. Az Ubuntu egyszerre jelent ideát, az együttműködés és az önmegvalósítás lehetőségét, és az alkotás örömét. Egy olyan közösséget, ami arra bíztat, hogy megoszd másokkal a tudásod, és eközben magad is rengeteget tanulj. Ahol nem az számít, hogy honnan érkeztél, hanem az, hogy mit teszel. Ahol a közösségre nem csak ingyenes munkaerőként, vagy potenciális vevőként tekintenek, hanem természetes részei az egésznek.
Ezért hallunk olyan történeteket, hogy Afrikában egy lelkes Ubuntus naponta két órát gyalogolt a helyi Internet kávézóig, ahol fizetett azért, hogy ő is részt vehessen az Ubuntu közösség munkájában, majd újabb két órát gyalogolt hazáig. Ezért képesek emberek a politikai feszültségektől, gazdasági összeomlástól és agressziótól sújtott Zimbabwében is 300 kilométert utazni, csak hogy részt vehessenek egy release party-n.
Egy új Ubuntu kiadás megjelenése mindig ünnep a közösség számára. Nem az új szolgáltatásokat ünnepeljük: nem az a lényeg, hogy hány másodperccel lett gyorsabb a bootolási folyamat, hogy mennyire szépek az új üzenetbuborékok, hogy használhatjuk az ext4 fájlrendszert, vagy hogy a Totem automatikusan képes letölteni nekünk a filmekhez a feliratokat. Nem a Linux disztribúciót ünnepeljük, hanem magunkat: a közösséget.