After the Software Wars

Keith Curtis szabad szoftverekkel foglalkozó könyve, az After the Software Wars nem kevesebbet állít, mint hogy a Microsoftnak, legalábbis abban a formában, ahogy mi ismerjük, hosszú távon nincs esélye a szabad szoftverekkel szemben. Ez az állítás még önmagában nem lenne különösebben szokatlan, hiszen gyakran olvashatunk ilyesmiket Linuxos fórumokon lelkes felhasználóktól, azonban Keith kijelentésének különös súlyt ad, hogy 11 éven keresztül, 1993 és 2004 között dolgozott a Microsoftnak az adatbázisok, a Windows, az Office, az MSN, a mobilitás vagy a kutatás területén.

Keith azért hagyta ott a Microsoftot, mert az utolsó időszakban már unatkozott, közel nem tanult annyit, mint az elején, és új kihívásokat keresett. Nem sokkal azután, hogy felmondott, kipróbálta a Linuxot, és szinte azonnal a szabad szoftverek elkötelezett híve lett. Az elmúlt három évben a szerző elmerült a szabad szoftverek világában, konferenciákra járt, elemezte a forráskódokat, hackerekkel és vezetőkkel ismerkedett. Ami különösen izgalmassá és érdekessé teszi a könyvét, hogy mindkét területet igen behatóan ismeri.

A könyv magánkiadásban jelent meg, ennek pedig van egy óriási előnye: a kiadó nem szólt bele a könyvbe, így a szerző valóban szabadon írhatott. Ugyanakkor ez meg is látszik a könyv szerkesztettségében: egyes fejezetek, mint mondjuk az űrkutatás jövőjével foglalkozó fejezet, vagy az utolsó, az Egyesült Államok politikájával foglalkozó rész szinte érthetetlen, hogy hogyan pottyantak oda. Ezek azonban egyáltalán nem válnak a könyv hátrányára, egy planeteken edződött szabad szoftveresnek pedig valószínűleg már fel sem tűnik az ilyesmi.

Mindezekkel együtt a könyv 283 oldala érdekes és lebilincselő olvasmányt jelent: a szerző rengeteg kis, érdekes történettel is színesíti a művet, amiből a Microsoft világát és belső életetét is kicsit jobban megismerhetjük. Így például megtudhatjuk, hogy David Cutler, aki 1988-ban érkezett a Microsofthoz a DEC-től, és a Windows NT kernelét kifejlesztő csapatot vezette, egy Windows 95-ös lábtörlőt tartott az irodája előtt, és aki belépett hozzá, annak előtte bele kellett törölnie a lábát.

A másik érdekes dolog, amit megtudunk a Microsoft berkein belülről, hogy az egyes csapatok között állandó dilemma, hogy mi kerüljön be a Windowsba, illetve mi az, amiért külön termékként még pénzt lehetne szedni. Így például komoly dilemma volt, hogy a WordPad kezelje-e a DOC fájlokat: A Windows team szerette volna, hogy ha a rendszer alapból boldogul a százmilliószámra terjedő dokumentumokkal, a Word csapata azonban attól tartott, hogy emiatt nem vennék meg az emberek a terméküket. Rendszeres harcok voltak az Outlook és az Outlook Express, az Exchange és az SQL, a Works és a Word, a FoxPro és az Access, az Access és a VB, az SQL Server és az Access, a PC és az XBox részlegek között.

Szintén sokak számára újdonságként hangozhat, hogy befelé a Microsoft egy kifejezetten nyitott fejlesztési modellt követő vállalat: a fejlesztők rendszeresen más csapatokban dolgoznak, szabadon működnek együtt még kiadatlan kódok fejlesztésében, és izgalmas vitákat folytatnak levlistákon, hasonlóan ahhoz, ahogy azt a szabad szoftveres világban is láthatjuk: azonban mindezek a kívülállók számára elérhetetlenek.

Ezeknél persze komolyabb állításokat is olvashatunk a könyvben: ilyen mondjuk az, hogy a szabad szoftverek kódja jobb minőségű és letisztultabb, mint a zárt forráskódé. Így például a Linux kernel egyszerűen jobb, mint az NT kernel.

A szerző szerint az egyik legfőbb előnye a Linux kernelnek, hogy minden egy fában található: Így nincs szükség arra, hogy ezer éves architektúrákat tartsanak fenn csak azért, hogy a hardvergyártók által készített, külső driverek működjenek. Linuxnál a kernellel együtt élnek a meghajtók, így a kernel frissülésével ezeket is hozzá lehet igazítani a változásokhoz. A Windows kernel nem így működik, aminek az az ára, hogy feleslegesen megnő a komplexitása, nehezebben tartható karban, lassul a fejlesztés, és bizonyos tervezési hibákat egyszerűen nem lehet utólag javítani, mert az számítógépek millióin okozna problémákat a meglévő meghajtókkal.

A Linux kernel fejlesztési modelljét az evolucióhoz hasonlítja, ahol mindig a legjobb megoldás él túl. A beküldött kódoknak csak egy kis része kerül be a kernelbe, ez pedig Molnár Ingo, magyar származású kernel hacker szerint egyszerre lenyűgözően pazarló és bámulatosan hatékony. Linus egyszer úgy fogalmazta meg a feladatát, hogy az ő dolga az, hogy távol tartsa a rossz minőségű kódot. Mivel a kiadási ciklus mindössze három hónap, ezért a kernel szinte folyamatosan kiadás közeli állapotban van: éppen ezért ez az evolúció lenyűgözően gyorsan zajlik.

A könyv végén Keith Curtis felveti annak a lehetőségét, hogy a Microsoft alkalmazkodik a megváltozott világhoz, és szabad szoftveres vállalat lesz. Ennek két útját látja: az egyik az, hogy a Microsoft kiadja a meglévő forráskódjait, köztük a Windowst GPL licenc alatt. Ezzel azonban a szerző szerint az a probléma, hogy a Microsoft meglévő kódbázisa túl régi, sokkal nagyobb és bonyolultabb, mint a meglévő szabad szoftveres kódbázisok, és kívülállók számára sokszor teljeséggel érthetetlen.

Ugyanakkor a Microsoft könnyedén válhatna meghatározó játékossá a Linuxos világban: már az Ubuntu is nagyon látványos eredményeket ért el néhány millió dollárral, mi mindenre lehetne akkor képes a Microsoft a milliárdjaival, és óriási csapatával? 2008 elején a Novell értéke 2,2 milliárd dollár volt, ami mindössze 5%-a annak az összegnek, amit nemrégiben a Yahoo megvásárlására szántak. A Microsoftnak pedig arra is meglennének az eszközei, hogy megkönnyítsék a váltást Windowsról Linuxra. Ugyanakkor mindez csak üres spekuláció, ha a Microsoft nem vált szabad szoftverre.

Keith Curtis könyvében az itt megemlítetteken túl még rengeteg érdekes, provokatív és vitára ingerlő gondolat található. Így szóba kerül a mesterséges intelligencia és a Google kapcsolata, a szabadalmak és a szerzői jog kérdései, a különböző operációs rendszerek, programozási nyelvek, a Java problémái, a szabad szoftverek előtt álló kihívások, a web sztenderdjei, az űrkutatás és az űrliftek jövője, és a külvilág. A könyv öt dollárért, vagyis nagyjából ezer forintért megvásárolható a Lulu webáruházában – ennyit pedig mindenképpen megér.

Címkék: , , ,

A cikkhez nem lehet hozzászólni.