A Mandrivára jellemző, hogy igyekszik mindenből a legfrissebbet szállítani: ez egyébként általánosan jellemző a fél éves kiadási ciklussal rendelkező disztribúciókra, a Fedora és az Ubuntu is hasonló utat jár. Az új kiadásban a 2.6.31-es Linux kernel, az 1.6.5-os Xserver, a GNOME 2.28.1-es kiadása kapott helyet. Ezek nagyjából megfelelnek az Ubuntu hasonló csomagjainak, bár az Ubuntuban eggyel korábbi, 1.6.4-es Xserver van. A modern desktop disztribúciók jellemzően már live CD-ről telepíthetők, és ez alól a Mandriva sem kivétel. A telepítés nem bonyolultabb, mint akármelyik hasonló disztribúció esetében, és bár sebességében nem ér fel a korábban már a Mogorva Mormotán bemutatott Paldo GNU/Linuxszal (mint ahogy azzal egyébként semmilyen más, általam próbáld disztribúció nem ér fel), de meglehetősen gyorsan lezajlik. Telepítés közben, ha magára hagyjuk a gépet, egy idő után magától elindul a képernyőkímélő, ami egyszerű, de mégis rendkívül látványos: gyönyörű tájképek váltják egymást fekete háttér előtt, alul kissé tükrözve.

A GNOME asztali környezet a Mandrivában sem okoz különösebb meglepetést, nagyjából ugyanazt kapjuk, mint Ubuntu vagy Fedora esetében. Ami viszont hamar feltűnhet, hogy a hálózati kapcsolatok kezelése itt, ellentétben a másik két disztribúcióval, nem a Network Manager segítségével történik, hanem a korábban már említett, Drakxtools eszközök részét képező Netprofiles-szal. Ebben, mint ahogy a nevéből is kiderül, különféle profilokat hozhatunk létre, amik között egyszerűen válthatunk, például az otthoni WiFi hálózatnak, és a munkahelyi hálózatnak megfelelő beállítások között. A különféle beállításokat, csomagkezelést, a rendszer konfigurálását a Mandriva Control Centerből végezhetjük el. Az új kiadásban már megadhatjuk azt is, hogy a rendszer milyen gyakran ellenőrizze az elérhető frissítéseket. Nem ez az egyetlen újdonság: a korábban már említett, hálózati beállítások kezelésére szolgáló Netprofiles eszközt teljesen újraírták, és az egyes profilokhoz külön tárolhatunk proxy beállításokat, sőt, akár azt is megadhatjuk mindegyikhez, hogy milyen forrást használjon a csomagkezelő. Az egyes profilok között pedig az applet segítségével egyetlen kattintással válthatunk.

Az új kiadásban látványosabb lett a rendszerindulás a Fedorából ismerős Plymouth technológiának köszönhetően. Sőt, a folyamat nem csak szebb, de gyorsabb is lett, hiszen a Mandriva fejlesztők is komoly erőket fordítottak erre az elmúlt időszakban. Más területen is igazodik a Mandriva a trendekhez: hasonlóan az Ubuntu 9.10-hez, a Fedora 12-höz és a Debian testinghez, a Mandriva új kiadásában is az Empathy lett a GNOME asztali környezet alapértelmezett csevegőkliense. Sőt, hasonlóan a Karmic Koalához, az új Mandriva kiadásban is találhatunk olyan háttérképeket, amit a felhasználók által beküldött fotókból válogattak ki, egy pályázat keretében.

A netbookok egyre fontosabb szerepet töltenek be, a Mandriva fejlesztők pedig a kezdetektől fogva nagy figyelmet fordítanak ezekre a gépekre. Az új kiadásban megjelent a Mandriva Seed nevű eszköz, ami leginkább az Ubuntu USB Startup Disk Creator eszközére hasonlít: segítségével egyszerűen létrehozhatunk pendrive-ra egy telepítőt. Ha pedig nem GNOME-ot vagy KDE-t szeretnénk használni a kis gépünkön, akkor akár egyszerűen telepíthetjük a Moblin vagy az OLPC projektből származó SugarUI kezelőfelületet. Előbbit a task-moblin, utóbbit a task-sugar csomagok segítségével, egyszerűen telepíthetjük. Természetesen a fejlesztők sok energiát fordítottak arra is, hogy a rendszer kompatibilis legyen a különböző eszközökkel. A Mandriva 2010 megjelenését bár nem övezte akkora felhajtás, mint az új Ubuntu érkezését, de mindenképpen érdemes odafigyelni rá: a disztribúciónak elévülhetetlen érdemei vannak a desktop Linux megteremtésében, és a tradíció mellett az innovációról sem feledkeztek meg a fejlesztők.

Nem csak az Ubuntu foglalkozik rendszerindulás időigényének lerövidítésével: amint az a specifikációból kiderül, a Mandriva fejlesztők is szeretnék felgyorsítani a boot folyamatot. Más változások is várhatók ezen a területen: az elképzelések között szerepel a GRUB2 implementálása, amennyiben a SUSE fejlesztőknek sikerül kijavítaniuk a GFXBoot-ban található hibákat. A GFXBoot segítségével a GRUB menü varázsolható szebbé, azonban bizonyos rendszereknél ez fagyást idézhet elő, így ezeket a bugokat mindenképpen ki kell küszöbölni, mielőtt kiadnák a kész rendszert. A tervek között szerepel a Kernel Mode Setting (KMS), és a Plymouth technológia támogatása. A Plymouth a Fedora 10-ben debütált, és a Fedora 11 Leonidasban is megtalálható: segítségével sokkal látványosabbá tehető a bootolás folyamata. A Plymouth a Splashy folyamatjelzőt válthatja le a Mandrivában, ahol ezt a meghajtó támogatja – a nem támogatott eszközökön pedig továbbra is a Splashy-t fogja használni.

A Mandriva csomagkezelője, az urpmi is fejlettebb lesz a következő kiadásban: a fejlesztési célok között szerepel a valamilyen programmal együtt telepített, de annak eltávolítása után feleslegessé vált függőségek törlésének lehetősége. Ez gyakorlatilag az apt-get autoremove szolgáltatásának felel meg. A funkció a tervek szerint grafikus felületen is elérhető lesz majd. Szintén a tervek között szerepel a live upgrade lehetősége, vagyis az, hogy újratelepítés nélkül, élőben frissíthessünk következő kiadásra, hasonlóan az Ubuntuhoz. Amint az a specifikációból kiderül, az urpmi már régóta lehetőséget nyújt erre, azonban hivatalosan ez soha nem volt támogatott. A tervek szerint a Mandriva következő kiadásától értesíti majd a felhasználókat az új kiadás megjelenéséről, és egyszerűen, grafikus felületen frissíthetnek majd.

Más olyan fejlesztés is várható, ami már ismerős lehet az Ubuntu felhasználók számára: a Mandriva következő kiadásában lehetőség lesz vendég munkamenet indítására, amely ideiglenesen jön létre, és a vendégfelhasználó kijelentkezésekor automatikusan megszűnik. Ez különösen akkor lehet hasznos, ha például egy vendégünk kéri kölcsön a gépünket, mert szeretné megnézni a leveleit, és beírni az identi.ca oldalára, hogy mennyire jól érzi magát nálunk. A vendég persze korlátozott jogokat kap, így például nem indíthat el majd olyan alkalmazásokat, amelyekkel a rendszer adminisztrációja végezhető el (például drakxtools), és nem hálhat a házigazda feleségével.

A legizgalmasabb újdonság azonban kétség kívül a Moblin UI támogatása: a Mandriva több más disztribútorral egy időben, június 2-án jelentette be, hogy támogatni fogja a Moblin platformot. A Moblinnal korábban már a Mogorva Mormota is foglalkozott a v2 Beta kiadás megjelenése kapcsán, így az oldal rendszeres olvasói számára ez valószínűleg nem okoz nagy meglepetést, hiszen már több más nagy disztribútor, köztük a Canonical, a Novell, a Xandros és a Linpus is hasonló bejelentést tett. A Mandriva 2010.0 specifikációja szerint attól függően, hogy mennyire bizonyul testre szabhatónak a Moblin, akár a következő kiadástól ez lehet az alapértelmezett könnyű grafikus környezet.

A Mandriva évtizedes múlttal rendelkezik, komoly érdemei vannak a desktop Linux létrejöttében, és láthatóan továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy kiszolgálják a felhasználók igényeit: mint arról már az oldal látogatói is olvashattak, szinte az Ubuntu One Beta elindulásával egyidőben ők is elindítottak egy hasonló cloud szolgáltatást, Mandriva Click’n Backup néven. Az Ubuntu Brainstormhoz hasonló Mandriva Ideas oldalon pedig bárki adhat ötleteket, hogy milyen újdonságokat látna szívesen a Mandrivában. A Mandriva 2010.0 a hivatalos Mandriva blog bejelentése szerint négy hónap múlva, október 21-én érkezhet meg, egy héttel az Ubuntu következő kiadása, a Karmic Koala megjelenése előtt. Valószínűleg ebben az időszakban már szinte minden figyelem az Ubuntu 9.10-re szegeződik majd, de azért ne feledkezzünk meg a Mandriváról sem.

Bát az Ubuntu One és a Click’n Backup hasonló jellegű szolgáltatás, azonban természetesen vannak eltérések is közöttük: míg az Ubuntu One-nak van ingyenes változata is, 2 GByte tárhellyel, addig a Click’n Backup kizárólag előfizetési díjért vehető igénybe. A legolcsóbb csomag havi 6,99 Euróba kerül, ami 20 GByte tárhelyet tartalmaz. Összehasonlításképpen, az Ubuntu One jelenleg 10 GByte tárhelyet kínál havi 10 dollárért, ami aktuális árfolyamon számolva 7.14 Eurónak felel meg a cikk írásának pillanatában.

Fontos eltérés az is a két szolgáltatás között, hogy jelenleg az Ubuntu One kizárólag 2 és 10 GByte-os csomagot (ingyenes és fizetős) kínál a felhasználók számára, ezzel szemben a Click’n Backup gyakorlatilag korlátlan tárhelyet biztosít (persze megfelelő díjazás ellenében): az alap kapacitás mellé csomagokban vehetünk további 20, 40 vagy akár 100 GByte tárhelyet. Persze arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az Ubuntu One jelenleg még Beta fázisban van, így a jövőben további díjcsomagok megjelenésére is számíthatunk majd.

A szolgáltatáskínálatban is vannak eltérések: jelenleg a Mandriva Click’n Backup kizárólag adattárolásra képes, és nem támogatja a fájlmegosztást. A Click’n Backup fejlesztői, ahogy az a szolgáltatás nevéből is kiderül, inkább a backupra helyezték a hangsúlyt, és nem a fájlmegosztásra. Ennek megfelelően a kliensprogram támogatja az adatok automatikus és kérésre történő mentését, illetve a néhány kattintással történő, kényelmes adatvisszaállítást is. Szintén fontos különbség, hogy a Click’n Backup kliens Mandriva mellett elérhető más platformokra is, így letölthetjük más Linux disztribúciókra (tar.gz formátumban), Windowsra és MacOS X-re. Az Ubuntu One kliens jelenleg még csak Ubuntura érhető el, azonban mivel nyílt forráskódú, Python-alapú alkalmazás, és maga az API is nyílt, ezért nincs akadálya annak, hogy bárki portolja ezt más rendszerekre is. A kliensprogramok mellett mindkét szolgáltatás elérhető böngészőből, webes felületen keresztül is.

Jól látható, hogy a két szolgáltatás között jelentős filozófiai különbségek vannak, még akkor is, ha esetleg első ránézésre hasonlónak tűnnek: a Mandriva megoldása alapvetően egy fájlok tárolására és biztonsági mentésére szolgáló eszköz, ezzel szemben az Ubuntu One elsősorban a közösségi szolgáltatásokra helyezi a hangsúlyt. Bár jelenleg Ubuntu One alatt mindössze fájlmegosztásra van lehetőség, azonban egy identi.ca jegyzetből azt is megtudhatjuk, hogy a tervek között szerepel például a képernyőmegosztás is. Az igazi erejét pedig akkor fogja megmutatni majd az Ubuntu One, ha az API-ra támaszkodva beindulnak a külső fejlesztések, és sorra érkeznek a cloud technológiában rejlő lehetőségeket kihasználó alkalmazások.

Úgy tűnik, hogy a kiegészítő cloud computing szolgáltatások egyre fontosabb szerepet fognak betölteni a desktop operációs rendszerek versenyében. A fentiekben bemutatott két Linux disztribútor mellett hasonló szolgáltatásokat kínál a Microsoft Windows Live, illetve az Apple MobileMe néven a felhasználói számára. Ez pedig a piac többi szereplőjét is ilyen megoldás bevezetésére ösztönözheti a közeljövőben. Annak pedig hosszabb távon döntő szerepe lehet, hogy kinek sikerül jobban, felhasználóbarátabban, rugalmasabban megvalósítani a cloud szolgáltatások desktopba integrálását.

A Fedorát hagyományosan bleeding-edge disztribúcióként tartjuk számon, amelyben gyakran elsőként debütálnak új szolgáltatások. Most sincs ez másként: várhatóan a Fedora elsőként fogja hivatalosan támogatni a jelenleg erősen fejlesztés alatt álló Btrfs fájlrendszert. Ugyanakkor ez még semmiképpen nem ajánlható éles rendszerre: a fájlrendszer jelenleg még nem rendelkezik teljesen működő fsck programmal, és még azt sem tudja megbízhatóan kezelni, ha betelik a tárhely. Továbbá most még az sem zárható ki, hogy a lemezformátum változik, amennyiben komoly problémával találkoznak.

Mivel a három disztribúció szinte egyidőben jelenik meg, ezért az asztali környezetek és az alkalmazások tekintetében is rendkívül sok a hasonlóság. Így például mindhárom alatt az X.Org Server 1.6, a Gnome 2.26-os, a KDE 4.2-es és az XFCE 4.6-os kiadásával találkozhatunk majd, ennek megfelelően pedig a felhasználókat leginkább érintő szolgáltatások tekintetében rendkívül hasonló újdonságok várhatók. Ezek közül talán a legfontosabb a fejlettebb hangtámogatás, köszönhetően a PulseAudio kínálta lehetőségeknek. Így például lehetővé válik, hogy a hangerőt akár alkalmazásonként szabályozzuk, és általánosságban is sokkal fejlettebb beállítási lehetőségek állnak majd rendelkezésünkre, mint korábban.

Az új X.Org-ból fakadó változás, hogy a korábban megszokott ctrl-alt-backspace billentyűkombináció immáron nem indítja újra az X kiszolgálót: ez a változás mindhárom disztribúciót érinti. Ha továbbra is igényt tartanánk erre a funkcióra, akkor lehetőségünk lesz aktiválni úgy, hogy az xorg.conf fájl “ServerFlags” szekciójában letiltjuk a “DontZap” opciót. A változtatás célja, hogy megvédje a kezdő felhasználókat a véletlen X újraindítástól, és az ezzel járó esetleges adatvesztéstől. Ugyanakkor ez a döntés nem volt minden vitától mentes, talán ezt is mutatja, hogy a lehetőség már 2007 áprilisában felmerült a Launchpadon, azonban csak most vezetik be.

Ubuntu esetében a felhasználói felületet érintő legfontosabb változás az új értesítési rendszer bevezetése lesz, melyről már korábban olvashattunk ezen az oldalon. Ez a technológia az Ubuntu saját fejlesztése, így elsőként ebben a disztribúcióban debütál majd. A változtatás célja, hogy ezen, nem kritikus jelentőségű üzenetek egy pillanatra se zökkentsék ki a felhasználókat a munkából. Erről egy kis animációt is megtekinthetünk Mark Shuttleworth blogjában, hogy mégis hogyan működik ez a gyakorlatban.

Sokak által várt újdonság a következő Ubuntu kiadásban a felgyorsított boot folyamat is. Erről már szintén beszámolt korábban a Mogorva Mormota. Hasonló fejlesztést terveznek a Mandrivánál is: a SpeedBoot nevet viselő technológia ugyanakkor némiképp más utat követ, mint az Ubuntu. Az Ubuntu fejlesztői azon dolgoznak, hogy a boot során lezajló folyamatok elemzésével megkeressék azokat a lehetőségeket, amikkel le lehet rövidíteni a rendszer elindulásának teljes idejét.

A SpeedBoot ezzel szemben elsősorban a bootolási folyamat sorrendjét módosítja. A technológia lényege, hogy igyekszik a grafikus felületet olyan gyorsan elindítani, amennyire csak lehetséges, majd ezt követően a háttérben folytatja tovább a boot folyamatot. Ehhez bevezettek egy új futási szintet, ahol csak öt alapvető szolgáltatás indul el: acpid, dbus, hal, syslog és dm. Amikor SpeedBoot módban indítjuk a gépünket, akkor az initscriptek jelentős részét kihagyja. Ebből adódóan előfordulhat, hogy bizonyos gépeken nem fog működni ez az új technológia. A tervek szerint, ha a SpeedBoot valamilyen okból nem működik, akkor a rendszer automatikusan visszavált a hagyományos eljárásra.

A három népszerű disztribúció hamarosan megjelenő új kiadásai rendkívül hasonló fejlesztéseket és új szolgáltatásokat kínálnak majd a felhasználóiknak. Ez a szabad szoftveres fejlesztési modellből adódik, hiszen az egyes disztribúciók jelentős részben ugyanarra a kódbázisra építik rendszereiket. Ugyanakkor az is jól látszik, hogy mindenki igyekszik egy-egy izgalmas, új fejlesztéssel a többiek elé kerülni: így például a Fedorában debütáló Btrfs fájlrendszer támogatás, a Mandrivában bemutatkozó SpeedBoot technológia vagy az Ubuntuban az új értesítési rendszer. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Linux gyors fejlődésének egyik legfőbb motorja éppen ez az állandó versengés az egyes disztribúciók között, ahogy kiadásról kiadásra igyekeznek túltenni a másikon. Ennek pedig leginkább mi, felhasználók örülhetünk, függetlenül attól, hogy éppen melyiket is használjuk.

Erről a kölcsönös tiszteletről egyébként akkor is meggyőződhetünk, ha elolvassuk a How Software is Built oldalon közölt, Adam Williamsonnal készült interjút, amely ironikus módon november 26-án jelent meg, vagyis éppen egy nappal azelőtt, hogy a Mandriva kiadta volna Adam útját. Az interjúban Adam Williamson beszél a friss kiadás újdonságairól, a Mandrivánál betöltött szerepéről, arról, hogy mennyiben más az ő szemlélete, mint a fejlesztőké, valamint nyilatkozott az Ubunturól is, és elismerte, hogy Mark Shuttleworth új szemléletet hozott a Linux világába.

Adam Williamson elbocsátását követően sokan felháborodásuknak adtak hangot, és többen kijelentették, hogy itt az ideje, hogy más disztribúcióra váltsanak: Mandriva esetén pedig a sok szempontból hasonló PCLinuxOS tűnik a kézenfekvő választásnak. A vitába, ami a Distrowatch hírlevelének 281. számához érkezett kommentekben bontakozott ki, Adam is bekapcsolódott, és kiállt a Mandriva mellett:  elmondta, hogy valójában más disztribúcióknál eleve nincs is olyan ember, aki pontosan azt csinálta volna, amit ő. Véleménye szerint például Jono Baconnek community managerként elsősorban a felhasználói közösséggel foglalkozik, míg ő a felhasználói közösséggel foglalkozott: vagyis bár a beosztásuknak ugyanaz a neve, de nem teljesen ugyanazt a munkakört takarta. Hozzászólásában pedig arra bíztatta az embereket, hogy használjanak csak nyugodtan továbbra is Mandrivát.