Unity 3.2.6
A Mogorva Mormota már többször is foglalkozott az Ubuntu fejlesztés alatt álló új felhasználói felületével, a Unityvel. Ez persze nem meglepő, hiszen a Unityre váltás az Ubuntu történetének eddigi legjelentősebb változása, így a fejlesztési folyamat is minden korábbinál több figyelmet érdemel. Most ismét itt az alkalom, hogy foglalkozzunk vele, hiszen megjelent az Ubuntu fejlesztés alatt álló verziójában, a Natty Narwhalban a Unity legújabb, 3.2.6-os kiadása. Az új Unity több változást hoz a Natty Alpha 1-ben található verzióhoz képest.
A leglátványosabb talán az indítópanel automatikus elrejtésénél az intellihide használata. Az intellihide lényege, hogy a panel alapesetben állandóan látható, és csak akkor rejtőzik el, ha egy ablak kerül alá. Ez azon túl, hogy szebb és logikusabb megoldás, mint az állandóan rejtett panel, a kezdő felhasználók számára is hasznos, hiszen így bekapcsolás után rögtön a szemük előtt vannak az indítóikonok. A tervek szerint az intellihide funkció a jövőben hasonlóan működik majd, mint most az értesítési buborékok: ahogy közelítünk hozzá egy ablakkal, finoman elkezd kihúzódni szélre, és nem csak egyszerűen eltűnik hirtelen, ahogy hozzáér az ablakkeret. Így természetesebben hat majd a panel mozgása.
Megváltozott az indítóikonok alatti terület is: az inaktív alkalmazások körül látható keretet egy fényes fekete hatású (valójában tehát sötétszürke) alap váltotta, ami a program elindítása után kiszinesedik. Ez még a fejlesztés későbbi szakaszában változhat, legalábbis erre utal, hogy Bognár András ezzel kapcsolatos bugreportjára Mark Shuttleworth úgy reagált, hogy a jövőben minden ikonnak színes háttere lesz. A háttérszín változása egyébként valóban nem feltétlenül szükséges, ugyanis a futó alkalmazásokat az indítóikon bal oldalán megjelenő kis, fénylő nyilacskák is jelzik: mindig annyi, ahány nyitott ablaka van a programnak. Az aktív alkalmazást az indítóikon jobb oldalán világító nyíl jelöli, hasonlóan a Unity korábbi, Maverick Meerkatben lévő kiadásához.
Ha az egeret egy inditóikon fölé húzzuk, akkor az ikon mellett megjelenik az alkalmazás neve. Jobb egérgombbal kattintva a futó alkalmazás ikonjára megjelenik egy menü, ahonnan új ablakot nyithatunk, rögzíthetjük az indítóikont indítópanelen, hogy bármikor gyorsan elérhessük, valamint bezárhatjuk a programot. Az ikonokat az egérrel megragadva, és balra kihúzva, majd máshova visszatéve rendezhetjük át (ez a funkció a Natty tárolóiban lévő builddel még nem, csak a napi frissítésű PPA-ból elérhető builddel működik). Hiányzik még viszont az alkalmazásböngésző, átmeneti megoldásként a felső panelen látható Ubuntu ikonra kattintva a /usr/share/applications mappa nyílik meg a Nautilusban.
Bár egyes funkciók még hiányoznak a Unityből, a felhasználói felület már ebben a korai formájában is meglepően jól használható: a bal oldalra kerülő indítópanel jobban igazodik a 16:10-es és 16:9-es képernyők adottságaihoz, mint a korábbi, két paneles megoldás. A rögzíthető indítóikonok segítségével gyorsan elérhetjük a legfontosabb alkalmazásokat. A kis, fénylő nyilaknak köszönhetően egy pillantással fel tudjuk mérni, hogy mely alkalmazások futnak, és azoknak hány nyitott ablakuk van. Az intellihide funkció pedig biztosítja, hogy amikor teljes egészében egy ablakra szeretnénk figyelni, akkor ne foglalja a helyet feleslegesen az alkalmazásindító. Mindezek együtt pedig rendkívül hatékony és kényelmes felületté teszik a Unityt.