Unity Launcher
Mark Shuttleworth idén május 10-én, az Ubuntu Developer Summit elnevezésű fejlesztői találkozón mutatta be a Unity felhasználói felületet, ami az Ubuntu Netbook Edition következő kiadásában, a Maverick Meerkatban lesz az alapértelmezett környezet. A Unity korai változatát a bejelentéssel egy időben elérhetővé tették PPA tárolóból a tesztelők számára, így a Mogorva Mormota már aznap be tudta mutatni az új környezetet. A fejlesztők az azóta eltelt időben sem pihentek, és folyamatosan dolgoztak a Unity felületen. A Canonical Design blog június 24-én pedig újabb részleteket, és egy látványos videót tett közzé a projekttel kapcsolatban.
A bejegyzésből kiderül, hogy a fejlesztők a következő követelményeket tűzték ki maguk elé: legyenek az ikonok könnyen megtalálhatók, a futó alkalmazások mindig láthatók, a fókuszban lévő alkalmazás könnyen elérhető és az egész legyen érintőképernyő-barát. A Unity, bár sok szempontból hasonlít a népszerű dokkokhoz, de mégsem az, hiszen más követelményeknek is meg kell felelnie. Az érintőképernyők miatt itt nem működhet a más dokkokból ismerős dzsinn-effektus, vagyis az, amikor az ikonok nagyítódnak, ha az egérkurzort elhúzzuk felettük, hiszen az érintőképernyőkön nincs kurzor. A másik lehetőség az lenne, hogy ha több ikon van, mint amennyi a panelon elfér, akkor azok automatikusan összemennek, hogy mind látható maradjon. Ezzel viszont az a probléma, hogy így a végén túl kicsik lehetnek ahhoz, hogy könnyedén hozzáférjünk az ujjunkkal egy érintőképernyőn. A fejlesztők célja az volt, hogy akár 40 ikonnal is jól használható maradjon egy 600 pixel magasságú képernyőn.
A Unity felületen dolgozó csapat ezért egy újszerű megoldást talált ennek a dilemmának a kezelésére: az ikonok egy része “elfektetve”, vagyis térben elforgatva látszódik. Ha a kurzort az indítópanel fölé húzzuk, akkor az ikonok automatikusan kiterülnek. Ezután az ikonsor görgetése több módon is lehetséges: használhatjuk az egérgörgőt, görgethetünk egyszerűen a kurzort a képernyő alsó vagy felső szélére húzva, vagy megragadhatjuk a panelt a bal egérgommbal (érintőképernyő esetén az ujjunkal). Egy ikont úgy tudunk áthelyezni, hogy jobbra kihúzzuk a panelről, majd visszahelyezzük máshova. Ha egy ikont szeretnénk törölni a panelről, egyszerűen húzzuk távolabb tőle, míg meg nem jelenik az ikon felett egy kis X-jel: ilyenkor elengedve azonnal törlődik. Az alkalmazások gyorsindítására billentyűkombinációkat is használhatunk: ha lenyomva tartjuk a Super (a legtöbb gépen Windows logóval ellátott) billentyűt, az ikonok mellett kis számok jelennek meg. Az alkalmazásokat a Super és a megfelelő számbillentyű egyszerre történő lenyomásával indíthatjuk el.
A fentiek elsőre talán egy kicsit nehezen követhetők, de ha megnézzük a beágyazott videót, rögtön láthatjuk, hogy mindez hogyan is működik majd a gyakorlatban. A Unity felület nagyon látványosnak és kényelmesnek tűnik a videó és az első tesztek alapján, így vélhetően nem csak a netbook tulajdonosok körében számíthat majd népszerűségre. Nem véletlen tehát, hogy egyre többen spekulálnak úgy, hogy az Ubuntu 11.04-től kezdve a desktop változat felhasználói felülete is a Unity-n alapulhat majd, és nem a GNOME Shellen. A pletykákat az az elejtett mondat is erősíti, ami az egyik Canonical alkalmazott szájából hangzott el egy az OMG! Ubuntu! blogon is megjelent videóban, ahol éppen az Ubuntu Light változatát mutatták be működés közben egy Dell 14R notebookon: „A Unity az a felület, amit a jövőben majd az Ubuntuban láthatunk”.