Talán még soha nem volt olyan izgalmas időszaka a GNU/Linux asztali környezeteknek, mint napjainkban: ott vannak például a különféle netbook környezetek, mint amilyen a Moblin vagy az Ubuntu Netbook Remix (a Lucid Lynxtől kezdődően Ubuntu Netbook Edition), és a várhatóan jövőre megjelenő Google ChromeOS böngészőbe ágyazott felhasználói felülete. Szintén idén várható, hogy a GNOME Shell teljes fényében ragyogjon, a várhatóan idén szeptemberben megjelenő GNOME 3 részeként. Talán ez a rövid felsorolás is jól mutatja, hogy milyen dinamikusan fejlődik a Linux desktop. Ez azonban egyáltalán nem jelenti a terminál halálát, hiszen a tapasztaltabb felhasználók mai napig szívesen nyúlnak konzolos alkalmazásokhoz. Vannak ugyanis olyan terminálban futó programok, amelyek egyszerűségüknek és jól kialakított felhasználói felületüknek köszönhetően kényelmesebben és hatékonyabban használhatók, mint bármilyen más grafikus konkurensük: jó példa erre mondjuk az irssi irc kliens, vagy a newsbeuter hírolvasó.


Vannak olyan programok is, amik a konzol használatát teszik még kényelmesebbé: erre talán a legismertebb példa a GNU Screen terminal multiplexer, valamint az arra épülő Byobu, amivel korábban már többször is foglalkozott a Mogorva Mormota. Ez lehetővé teszi, hogy a screent lecsatlakoztassuk, miközben a megkezdett folyamatok zavartalunk folynak tovább a háttérben, és később akár máshonnan visszacsatlakozzunk. Így például megtehetjük azt, hogy elindítunk egy hosszabb folyamatot a munkahelyünkről, majd otthonról fejezzük be, ssh-n bejelentkezve a gépre. Ennél azonban sokkal többet is tud a GNU Screen és a Byobu: arra is lehetőségünk van, hogy egy terminált megsokszorozzunk, hasonlóan ahhoz, ahogy mondjuk egy böngészőben füleket használunk. Ez nagyban megkönnyíti az életünket akkor, ha egyszerre több dolgot is szeretnénk a konzolon csinálni. A GNU Screenhez rendkívül hasonló szolgáltatást valósít meg a tmux is, ami gyakorlatilag annak BSD licences megfelelőjének is tekinthető. Létezik azonban egy másik megközelítés is: ezt képviseli a dvtm.

A dvtm, vagyis a dynamic virtual terminal manager gyakorlatilag egy konzolos tiling window manager. Ez a szép angol kifejezés olyan ablakkezelőt jelent, ahol az ablakok nem egymás alatt-felett kapnak helyet, hanem egymás mellett: a legismertebb példa ezekre az awesome, a dwm és a wmii. Míg a grafikus felületeknél, különösen kisebb felbontás esetén nem biztos, hogy minden esetben kényelmesebb és hatékonyabb ez a megoldás, már csak azért sem, mert a legtöbb alkalmazás grafikus felületét nem ilyen ablakkezelőre optimalizálják, addig konzol esetében nagyon is jól működik ez a gyakorlatban, hiszen egy teljes képernyőre méretezett grafikus terminál felülete legtöbbször jóval nagyobb az alap 80×24 karakteres felbontásnál, így még ha fel is osztjuk több szekcióra, bőven elegendő felületünk marad az egyes területeken.

A dvtm segítségével egy terminált oszthatunk fel kisebb részekre, amikben más-más futhat: így lehetővé válik, hogy egyszerre lássuk az irc-t, a hírolvasónkat, miközben a konzolon ügyködünk. A másik tipikus felhasználási lehetőség, hogy egyszerre van előttünk akár 2-3 man oldal miközben a terminálba gépelünk. A dvtm-et Ubuntu és Debian alatt egyszerűen telepíthetjük a sudo apt-get install dvtm parancs kiadásával, de valószínűleg a legtöbb disztribúció alatt ugyanilyen egyszerűen elérhető a csomagkezelő segítségével. Még a legutóbb bemutatott minimalista disztribúcióra, a ttylinuxra is telepíthetjük. Fontos megjegyezni, hogy a dvtm alapvetően nem a GNU Screen (vagy Byobu) kiváltására való, hiszen attól eltérő funkciókat valósít meg. Ebből adódóan a kettőt egyszerre is használhatjuk, sőt, érdemes is kombinálni ezeket, hiszen a funkcióik remekül kiegészítik egymást.

A dvtm kezelése egyébként rendkívül egyszerű, és pillanatok alatt megtanulható: hasonlóan működik, mint a GNU Screen, vagyis először lenyomjuk az alkalmazáshoz tartozó billentyűkombinációt (ez a dvtm esetében a Ctrl+g), majd ezután egy billentyű leütésével elérhetjük a kívánt funkciót. Ha például új ablakot szeretnénk létrehozni, akkor nyomjuk le a Ctrl+g kombinációt, majd a c gombot. Ezzel rögtön ketté is osztottuk a terminálunkat. A szekciók között a Ctrl+g j és Ctrl+g k segítségével válthatunk. A felosztás módját a Ctrl+g space lenyomásával változtathatjuk meg, míg az aktuális ablakot Ctrl+g Enter leütésével tehetjük kiemeltté. Ezek talán a legfontosabbak, de ennél azért több lehetőségünk is van: ezekről értelemszerűen a man dvtm parancs kiadásával tájékozódhatunk.

A kezdő GNU/Linux felhasználók gyakran tartanak a termináltól, de a kezdeti idegenkedést legyőzve egyre többen fedezik fel, hogy sok minden mennyivel hatékonyabb és kényelmesebb így. Elsőre talán meglepően hangozhat, de a netbookok terjedése is hozzájárulhat a konzolos alkalmazások népszerűsödéséhez: ezeknél a gépeknél ugyanis különösen fontos a rendelkezésre álló viszonylag kis méretű képernyő hatékony kihasználása, és az, hogy a program jól használható legyen billentyűzetről is, ne kelljen a funkciók eléréséhez a gyakran kisméretű tapipadot használni. A konzolos alkalmazások pedig éppen ebben a legjobbak. Bár a felhasználók jelentős része valószínűleg soha nem fog terminálhoz nyúlni, azok számára viszont, akik nem ilyednek meg a villogó kurzor látványától, a dvtm egy hasznos kiegészítő lehet a mindennapokban.

Címkék: dvtm, terminal

Ez a cikk 2010-01-21. jelent meg 20:30-kor, Megoldások témában. A beküldött hozzászólások az RSS 2.0 feed segítségével követhetők nyomon. A cikkhez nem lehet hozzászólni.