A legutóbbi alkalommal a MINIX3 nevű, nyílt forráskódú operációs rendszert mutatta be a Mogorva Mormota. A MINIX3 eredetileg oktatási célra jött létre, és mai napig az egyik fő felhasználási területe az egyetemek, ahol az operációs rendszerek belső működését tanulmányozhatják segítségével a diákok. Emellett azonban alacsony hardverigényének és megbízhatóságának köszönhetően akár beágyazott rendszerekben, vagy akár régebbi számítógépeken például SSH terminálként is megállja a helyét. A hivatalos honlap szerint egy Pentium processzoros gépen akár 16 MByte memóriával már használható, és minimálisan 50 MByte tárhelyet igényel. Ez ugyan jól hangzik, de ilyenkor nem lehet kikerülni azt a kérdést, hogy vajon lehet-e egy hasonló kategóriájú gépből SSH terminált csinálni Linuxszal is? Némi keresgélés után pedig arra juthatunk, hogy nem csak egyszerűen meg lehet oldani, de létezik egy erre tökéletesen alkalmas disztribúció: ez a ttylinux.

Persze azért némi keresgélés ezúttal valóban szükséges, hiszen a ttylinux valóban nem egy túl közismert disztribúció: jól jelzi ezt, hogy még a DistroWatch adatbázisában sem szerepel, ami a formális logika szerint azt jelenti, hogy akkor nem is létezik, vagy legalábbis nem számít. Ez pedig különösen annak fényében érdekes, hogy ChangeLog szerint az 1.0-ás kiadás 2001 februárjában jelent meg, és azóta folyamatosan érkeztek az újabb és újabb kiadások. A ttylinux aktuális kiadása a 9.1-es verziószámot viseli, és a tavalyi év végén, 2009. december 31-én jelent meg. A “Dusty” fejlesztői kódnevet viselő kiadás természetesen ingyenesen letölthető a disztribúció letöltési oldaláról, egy mindössze 5,7 MByte méretű iso.gz fájl formájában. Ez kitömörítve is mindössze 6,2 MByte helyet foglal, amivel mindenképpen esélyes a világ egyik legkisebb használható GNU/Linux disztribúciója címre.

A hardverigény is ennek megfelelően rendkívül alacsony: egy 486SX processzorra, 16 MByte memóriára, és 8 MByte szabad helyre van szükségünk mindössze a használatához. Ugyan 1993-ban ez még egy viszonylag erős konfigurációnak számított, de az elmúlt 15 évben nem nagyon adtak el olyan PC-t, ami ne felelne meg ezeknek a feltételeknek. Ez pedig azt jelenti, hogy pár ezer forintért, vagy akár ingyen juthatunk olyan számítógéphez (hiszen ennél erősebb gépeket szoktak kirakni lomtalanításkor), ami tökéletesen kiszolgálhat még például SSH terminálként. Különösen meglepő a kis mérete és minimális hardverigénye annak fényében, hogy a kifejezetten friss 2.6.30-as Linux kernelre épül. Emellett a rendszer része a busybox, és a bash, a napi használatot pedig olyan eszközök teszik lehetővé, mint a Dropbear nevű, kisméretű SSH kliens és szerver, vagy a wget. A disztribúciónak még egy minimalista csomagkezelője is van, ami a pacman nevet kapta: ez valójában egy shell script, és csak nevében egyezik meg az Arch Linux csomagkezelőjével.

A ttylinux live CD formájában tölthető le, amiről rögtön használhatjuk a rendszert. Bootolás után egyből láthatjuk a root felhasználó jelszavát (ez a rendkívül nehezen kitalálható „password” szó), így azonnal be tudunk jelentkezni. Bár a köztudatban úgy él, hogy rootként használni a rendszert veszélyes, ez önmagában nem feltétlenül és minden esetben igaz: egy Live CD esetében hiába is férne hozzá egy támadó a rendszerfájlokhoz, a következő bootoláskor úgyis visszaáll minden alapállapotba. Természetesen ha nem csak ki szeretnénk próbálni a rendszert, hanem hosszabb távon is használnánk, érdemes telepíteni. Ehhez csak annyi dolgunk van, hogy bootolás után bejelentkezünk rootként, az fdisk segítségével partícionáljuk a merevlemezt, majd a ttylinux-installer --mbr <forrás eszköz> <cél eszköz> parancs kiadásával elindíthatjuk a telepítőt (a --mbr a lilo bootloadert telepíti, tehát ha ezt nem szeretnénk, értelemszerűen ezt a kapcsolót hagyjuk el). Vagyis ha mondjuk a merevlemez az hda, és az első partícióra szeretnénk telepíteni, az optikai meghajtó pedig a hdc, akkor a következő parancsot kell kiadnunk: ttylinux-installer --mbr /dev/hdc /dev/hda1. Talán mondanom sem kell, hogy természetesen erre csak akkor vállalkozzunk, ha pontosan tudjuk, mit csinálunk: nyilván egy virtuális gépben próbálgatva, vagy egy kifejezetten erre szánt számítógép esetében nem lesz különösebb problémánk, de ha olyan gép van előttünk, amin fontos adatok, vagy a napi szinten használt rendszerünk van, akkor könnyen okozhatunk magunknak kellemetlen meglepetést.

A ttylinux ext2 partícióra települ, és a lilo bootloadert használja. Azt ext2 miatt különösen figyeljünk arra, hogy a rendszert mindig szépen állítsuk le, mert ez a formátum erre eléggé érzékeny. Telepítés után elsőként érdemes megváltoztatni a root jelszavát: ezt a passwd parancs kiadásával tudjuk megtenni, miután bejelentkeztünk. Ezt követően hozzunk magunknak létre egy felhasználót, az adduser felhasználónév utasítás segítségével. Ezután hozzuk létre a netkapcsolatot. A ttylinux 9.1 sajnos nem támogatja alapból a KVM alapértelmezett virtuális hálókártyáját, ezért ha virtuális gépben teszteljük a rendszert, a KVM indításakor adjuk hozzá paraméterezéshez a -net user -net nic,model=ne2k_pci kapcsolókat. Ezután engedélyeznünk kell az eth0 eszközt, valamint a DHCP-t a ttylinuxban a következő parancsok kiadásával:

sysconfig -nc ifcfg-eth0.enable=yes
sysconfig -nc ifcfg-eth0.dhcp=yes
service network restart

Ettől kezdve a szokásos ifup eth0 és ifdown eth0 segítségével engedélyezhetjük vagy tilthatjuk le a kapcsolatot. Ha pedig mindezekkel végeztünk, és a továbbiakban nincs már szükségünk az adminisztrátori jogosultságokra, akkor jelentkezzünk ki, majd lépjünk be a nemrégiben létrehozott saját felhasználónkkal, és máris megkezdhetjük a rendszer használatát. Ha esetleg valahol elakadnánk, vagy további beállításokat szeretnénk elvégezni, a dokumentációs oldalon találhatunk egy tömör, de jól használható útmutatót, amiben jó eséllyel megtaláljuk azokat az információkat, amikre szükségünk van.

A ttylinux egy valóban minimalista, ugyanakkor rendkívül átgondoltan összerakott és a maga speciális területén jól használható rendszer. Így például ideális választás lehet olyan helyre, ahol mondjuk a szerverek adminisztrációjára jól jön egy dedikált gép, a pincében pedig halomban állnak a régi, kiselejtezett irodai PC-k: ezzel ugyanis, egy gépet kiemelve, a többit pedig potenciális donorgépként félretéve olyan szintű redundancia alakítható ki terminál oldalon, amit új gépekkel csak jóval drágábban lehetne megoldani. A környezetvédelmi vonatkozásáról már nem is beszélve: így olyan számítógépek dolgozhatnak még évekig hasznosan, amik egyébként a szeméttelepen végezték volna veszélyes hulladékként.

Címkék: linux, ttylinux

Ez a cikk 2010-01-12. jelent meg 20:54-kor, Megoldások témában. A beküldött hozzászólások az RSS 2.0 feed segítségével követhetők nyomon. A cikkhez regisztrált felhasználók hozzászólhatnak.