Fedora 11 Leonidas
Június 9-én megjelent a Fedora Linux legújabb, 11-es kiadása, kódnevén a Leonidas. Az eredetileg tervezetthez képest ez két hetes csúszást jelent, hiszen a korábban a megjelenést május 26-ra tervezték, azonban technikai okok miatt ezt egymást követően kétszer is el kell halasztaniuk. Első alkalommal május 19-én jelentették be többek között a fedora-announce-list levelezőlistán, hogy egy héttel elhalasztják a kiadást, és ennek okaként azt jelölték meg, hogy sok akadályozó bug várt még kijavításra, így nem álltak készen a Release Candidate szakaszba lépésre. Második alkalommal pedig május 28-án halasztották el a kiadást. Mint az a bejelentésből kiderül, ennek egy, a Fedora telepítőjében, az Anacondában utolsó pillanatban felfedezett hiba volt az oka, ami miatt meg kellett ismételni az ellenőrzési folyamat egy részét, így nem tudták volna időre kiadni.
Korábban már, a beta kiadás megjelenése kapcsán foglalkozott a Mogorva Mormota Fedora 11-gyel, így aki esetleg arról a cikkről korábban lemaradt, annak érdemes lehet azt is utólag elolvasnia. Azóta eltelt másfél hónap, és bár az eredetileg tervezetthez képest két héttel többet kellett várnunk, de a Fedora 11 Leonidas végre megérkezett, így immáron semmi akadálya nincs annak, hogy telepítsük a népszerű disztribúció legújabb stabil kiadását. Ezt ugyanúgy megtehetjük egy Live CD-ről, mint ahogy azt az Ubuntu esetében is, és a Fedora telepítője, az Anaconda hasonlóan barátságos, mint az Ubuntu megoldása, az Ubiquity. A telepítő nem csak egyszerű, de kifejezetten gyors is, érzésre hasonló lehet az időigénye, mint egy Ubuntunak.
A rendszer indulásakor már a Plymouth grafikus bootolását láthatjuk: ez sajnos a végleges kiadásban közel nem lett annyira szép, mint az előzetes kiadásokban volt, bár persze a mostani sem csúnya. Viszont a bejelentkező képernyő, és maga a rendszer is kifejezetten szép lett: már a Fedora 10 is gyönyörű volt, és az új kiadás sem marad el tőle, egyszerűen öröm ránézni, és az ember kifejezetten jó érzéssel kezdi el használni. A Fedorákra jellemző, hogy igyekeznek mindig a legújabb és legizgalmasabb újdonságokat belezsúfolni a disztribúcióba. Ez persze mindig jelent némi stabilitási kockázatot, azonban az első tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a Fedora 11 egyáltalán nem annyira problémás, mint amennyire hajlamosak egyesek azt gondolni: kifejezetten jól összerakott, barátságos rendszer benyomását kelti.
Jól mutatja ezt, hogy a Fedora 11 alapértelmezett böngészője a Firefox 3.5-ös kiadásának Beta 4 változata, ami első indításkor figyelmeztet is minket, hogy ez a kiadás még kizárólag tesztelési célokat szolgál. Ugyanakkor kernelből nem a napokban megjelent legújabb, 2.6.30-as került bele, hanem az eggyel korábbi, a 2.6.29-es, ami így mostanra kiforrottnak tekinthető. Korábban egy másik, közel nem ennyire bleeding edge hírében álló disztribúció, a Mandriva esetében már arra is volt példa, hogy a végleges kiadás és az abban megtalálható kernel hivatalos kiadása egyazon napra essen: a Mandriva 2009.0 pont 2008. október 9-én jelent meg, ugyanazon a napon, amikor az abban található 2.6.27-es kernel.
A rendszer grafikus csomagkezelője, a PackageKitre épülő gpk-application kifejezetten barátságos, és felületében valahol félúton van az Ubuntu Hozzáadás/Eltávolítás menüpontja és a Synaptic csomagkezelő között. Más szolgáltatásokat is köszönhetünk a PackageKit-nek: a Fedora 10-ben debütált, és Ubuntuból már régebbről is ismerős automatikus kodektelepítés mellett ennek köszönhetjük, hogy az új kiadás képes a betűkészletek automatikus telepítésére, amennyiben arra valamelyik dokumentum pontos megjelenítéséhez vagy szerkesztéséhez szükség lehet. A technológia még további lehetőségeket is rejt magában, így a jövőben ezen a területen további fejlődés várható.
A Fedora 11 talán legizgalmasabb újdonsága a Kernel Mode-Setting, vagyis a KMS technológia támogatása az Intel, Nvidia és ATI videokártyáknál. A technológia segítségével valósították meg a Plymouth használatával történő, látványos, grafikus bootolást, és a tesztek szerint segítségével a suspend/resume funkciók megbízhatósága és sebessége terén is jelentős javulás érhető el. A KMS várhatóan az Ubuntu következő, 2009 október végén megjelenő 9.10-es kiadásában is megtalálható lesz majd, azonban a Plymouth nem: ehelyett ugyanis az Ubuntu fejlesztők, ahogy arról nemrégiben már itt is olvashattak az oldal látogatói, inkább a bootidő jelentős lefaragásán dolgoznak.
Sok más újdonságot is találhatunk az új Fedora kiadásban: immáron ext4 lett az alapértelmezett fájlrendszer. Fejlettebb lett az ujjlenyomat-olvasás is, így ha a felhasználó megadta az ujjlenyomatát, akkor annak segítségével egyszerűen bejelentkezhet, vagy azonosíthatja magát. Elsősorban a szoftverfejlesztők számára lehet hasznos újdonság, hogy a rendszerben alapból megtalálható a MiniGW, aminek segítségével közvetlenül a Fedora alól fordíthatunk alkalmazásokat Windowsra, Microsoft Windows használata nélkül. Szintén izgalmas fejlesztés történt a frissítések kezelése terén: normális esetben frissítéskor az egész új csomagot letölti a Fedora. A Presto segítségével azonban megoldható, hogy ilyenkor ne az egész csomagot töltse le újra, hanem csak a két csomag közötti változásokat (delta), így akár 60-80 százalékkal is kevesebbet kell leszednünk a szerverről. A Presto egyelőre nem alapértelmezett, ha szeretnénk használni ezt a szolgáltatást, a yum install yum-presto parancs kiadásával telepítenünk kell azt.
A Fedora kifejezetten izgalmas disztribúció, hiszen gyakran először itt próbálhatunk ki kulcsra készen olyan új technológiákat, ami más disztribúciókban csak hónapok múlva várható: ilyen például a mostani kiadásban a KMS. A Fedora 11 pedig egy igazán szép, könnyen használható, barátságos rendszer, így annak is érdemes megnéznie, aki ugyan nem szeretné lecserélni a jelenleg használt, kedvenc disztribúcióját, azonban szívesen próbál ki új technológiákat: ennél kényelmesebben ezt már csak akkor tehetné meg, ha egy ajándék kanapé is járna a rendszerhez.
